Biztosítás, és ami nem kötelező…..

Avagy tárgyszerűen a biztosításokról.

 

Az elmúlt napokban újabb roham indult meg a gépjármű kötelező biztosításainak átváltására. A TV, rádió, sajtó, az internet bombáz bennünket az ajánlataival. Tucatnyi helyen számolhatjuk ki, mennyit kellene fizetnünk jövőre, és közben azt nézzük hol is van a kötelező biztosításunk, vajon nem megy-e csődbe évközben a társaság, mint a MÁV egyesület? Aki megjárta az keresi a biztosító neve mögötti két betűt: „RT”, ott biztos lehet, nem kell utólag fizetnie, és messziről kerüli az egyesületeket és a szövetkezeteket.

 

Ha már a kezünkbe vettük az egyik biztosításunkat, érdemes megállni és elővenni mindegyiket, átnézni, miért is kötöttük őket, és fennállnak-e még azok a körülmények, ami miatt megkötöttük.

 

A biztosítókkal kapcsolatban vegyes érzelmekkel rendelkezünk. Kinek ne lenne olyan élménye, hogy a biztosító nem fizet, vagy nem annyit, mint szeretnénk? Egy nemrég megjelent tanulmány az elégedetlenség okait kutatta. A vizsgálat eredménye szerint túlzottan spórolunk, nem a megfelelő biztosítást választjuk, vagyontárgyainkat alulbiztosítjuk, illetve nem tudjuk, saját kötvényünk mire terjed ki. A legtöbben abban a „nyugodt” tudatban voltak, hogy van biztosításuk, ám a kár bekövetkezésekor kiderült, az nem volt teljes körű. Az elégedetlenség másik oka az antagonizmus, hogy a biztosítási „tanácsadónk” gyakran annak a biztosítónak az alkalmazottja, akinek fizetnie kellene.

 

Magyarországon jóval kevesebbet fordítunk saját magunk biztonságára, mint amennyit megtehetnénk. Ha így folytatódik tovább, akkor egy olyan spirál indulhat el, melynek eredményét jobb lenne nem megtapasztalni. Az átlag EU polgár - jövedelméhez mérten - kétszer több forrást fordít ilyen célokra, mint az átlag magyar.

Elgondolkodtató tény, hogy a biztosításra fordított rész akkor csökken, amikor a lakáshitel-állomány szintje történelmi csúcsot ért el. Ha a vagyonunkról, az életünkről, egészségünkről, nyugdíjunkról van szó, nem gondolkodunk előre, viszont gondolkodás nélkül felvesszük a 20 éves lakás vagy a 8 éves autóhitelt.

Az optimális döntés meghozatalában komoly segítségre van szükség, mivel hazánkban a biztosítótársaságok által kínált termékek száma nő, a választék folyamatosan bővül, szinte átláthatatlanná teszi a konstrukciókat. Tanácsadóra van szükség, aki segít kiválasztani a legjobb megoldásokat.

Néhány példa a gyakorlatból

A következőkben néhány gyakorlatból vett példán keresztül szeretném bemutatni, hogy miért tanácsoljuk mindenkinek tanácsadó igénybevételét.

A példáinkban szereplő családfő 40 éves, egy jól prosperáló vállalkozás vezetője. Felesége 38 éves, átlagos közalkalmazotti munkakörrel és jövedelemmel. Két általános-iskolás korú gyermeket nevelnek. Ugorjunk most 10 évet előre az időben!

Példa 1.: A gyermekek már felsőfokú tanulmányokat folytatnak, a család nem fizeti a finanszírozott gépjármű cascóját, mert kell a tanulmányi költségekre. Amikor ellopják gépkocsijukat, 3 millió forintot kell újra megtermelniük, biztosítás híján másra nem háríthatják át a felmerülő veszteséget.

Példa 2.: A család egyetlen lakóingatlanát napközbeni távollétük alatt kifosztják. Az ingatlan hitellel terhelt, a vásárláskor kötődött biztosítási szerződés az évek során elavult, ezért a biztosító nem téríti meg a valós kárértéket, csupán annak egy kisebb részét. Ezért a család kénytelen több millió forintértéket újra megtermelni, vagy még egy hitelt felvenni.

Példa 3.: A feszített munkatempótól, valamint a pihenésre és preventív orvosi vizsgálatok elmaradásából eredően a családfő elszenved egy enyhe lefolyású infarktust, melynek egészségügyi költségeit is kénytelen jó részt „zsebből” finanszírozni a család. Az elkövetkezendő időszakban a családfőnek kímélő életmódra volna szüksége, csökken a jövedelme, de a korábban felvállalt lakásvásárlási hitel, autó lízing, áruvásárlási kölcsönök és az egészségi állapot megtartására fordított új költségek felemésztik a család teljes tartalékát. A nyugdíjaskor eléréséig talán ki tudja fizetni az adósságait, ám kevés a remény nyugdíjas kori életminőségének megőrzésére, az öngondoskodásra.

Stratégia és megoldás

Nyilván, senki sem szeretne ilyen élethelyzetbe kerülni.

Téves és hibás az a vélemény, hogy biztosítás a jómódúak megoldása. Kicsi autó alacsony kötelező, kicsi ház, kicsi biztosítás, és kis jövedelem kicsi öngondoskodás. Minél kisebb és bizonytalanabb a jövedelem, annál fontosabb a védekezés szerepe, a kiszolgáltatottság megelőzése. Megnyugtatóbb és derűlátóbb jövőképet festhetünk jól kiválasztott és karbantartott biztosítási stratégiával. Mindenkinek érdemes egy hozzáértővel meg vizsgáltatnia jelenlegi biztosításait, és felülvizsgálni azok kiválasztásának szempontjait. Valóban helyesen mértük-e fel a teljes piaci kínálatot, illetve objektív szempontok alapján elemeztük-e családunkat és önmagunkat, valamint a vállalkozásainkat, vagyontárgyainkat fenyegető veszélyeket, kockázatokat?

A biztosító megfizeti az ellopott autó értékét, a betörési kárt, és a kellően összeállított öngondoskodási program áthidalja a váratlan kiadásokat, és jövedelem visszaesést, és biztosítja az anyagilag stabil öregkort. Ez a jövőkép már sokkal megnyugtatóbb. Nem kell hozzá más, csak egy független biztosítási tanácsadó segítsége.