Van kiút a „mókuskerék”-ből?

Avagy az önként vállalt rabszolgaság kialakulása a XXI század elején.

 

A XXI. század a fogyasztói társadalmak kora. A közösség személyiség formáló, jót a rossztól leválasztó, juttató-dicsérő, és büntető szerepét átvette a média, a televízió, az internet.

Az elkényelmesedő életmód kiszolgáltatottá teszi az egyes embert. Régen az ember azzal fűtött, ami a ház körül fellelhető volt. A fejlődés magával hozta, a kényelmes gázfűtést, és kiszolgáltatottá is tett egyben a számlák fizetésére. Faluhelyen-kisvárosban elképzelhetetlen volt egy udvar állatok és veteményes nélkül, ma a nagyüzemi élelmiszerek a létünk alapja, és kényszere is egyben.

 

A piac egy fogyasztói típust állított elő mára:

l      az anyagi előrejutás, külső siker válik az önértékelés mércéjévé

l      az együttműködés helyett a rivalizálás az alapvető motiváció,

l      a belső értékek helyett a célok külsővé válnak, másoktól függnek,

l      a játékszabályok áttekinthetetlenek, aki közelebb van a tűzhöz, több lehetőséget kap

l      az etikátlan magatartás is lehet a jólét alapja

A piac a reklámokon a (kereskedelmi) médiákon keresztül újra és újra előállítja ezt az embertípust.

 

Minden társadalmi réteg kialakítja a maga mókuskerekét. A gyári munkás a maga kis mókuskerekét, amit a megélhetéséért, a drága hitelei visszafizetéséért, a középréteg a maga kényelméért, a „meg kell mutatni”-ért, a vállalkozói réteg a versenytársakkal szembeni harcért, a vállalat biztonságáért az APEH ellenében. A mókuskerék a mai társadalmunk jellemzője. Oktatási rendszerünk alapja a „tanulj, légy jó alkalmazott, hogy kizsákmányolhassanak” körforgására épül. Van kis mókuskerék – van nagy mókuskerék, nem függ a jövedelemtől, iskolai végzettségtől, bár kétségtelen, hogy a pozitív kiszállás, több információ, magasabb iskolai végzettség, és a nagyobb jövedelem mellett előbb vezet eredményre.

Tévedés azt hinni, hogy csak az van a taposómalomban, akinek kevés a jövedelme. A mai recesszió mutatja meg, hogy a magasabb jövedelmi rétegekben sem sikerül az életszínvonalat a pillanatnyi lecsökkent jövedelemhez igazítani. A társadalmi szintű kérdések megoldását meghagyjuk a szociológusokra, és a politikára, mi nézzük meg azt, hogy az egyes egyén mit tehet a saját érdekében.

 

A mókuskerékből van kiszállás, két irányban is. Az ép személyiségű társadalom ellent tud állni a reklám manipulációnak és a demagógiának, mert erős személyes kapcsolatai, belső értékrendje, személyes céljai megvédik. A gyenge szabadságát veszti, és a mókuskerékből megalkotja a saját kényszerpályás taposómalmát. Önmagát sodorja abba a helyzetbe, amiből már nincs kiszállás.

 

Miért foglalkozik egy független pénzügyi szakember ezzel a kérdéssel, és éppen január elején? Mert a taposó malomból való kiszállás nem lehetőség, hanem hozzáállás kérdése. Minden taposó malomból ki lehet szállni, a kicsiből és a legnagyobból is. Racionálisan mindenki tisztában van azzal, hogy a taposó malom és a passzív jövedelem között csak 10 % a különbség. Kapitalizmusban élünk. A fogyasztásának (én nem a bevallott jövedelmének) a 10%-ból évek alatt bárki – szó szerint bárki – passzív jövedelmet építhet ki magának, ami a személyes szabadság egyik alappillére lesz, és kiszáll a taposó malom felső oldalán.

A 10%-os túlfogyasztás éveken keresztül, a hitel hitelre halmozása, olyan kötelezettség önkéntes vállalása, mint a nagyobb lakás, vagy a látszat életszínvonal fenntartása, vagy a vásárlás örömforrássá alakítása pedig belehúzza az embert abba a spirálba, amikor a mókuskereke taposómalommá, önként vállalt rabszolgasággá minősül át, feladva a reményt arra, hogy valaha is képes legyen kiszállni belőle, és jobbítani a saját sorsán.
Az eladósodott ember rabszolga, fogoly a munkahelyén, mert az adósságait minden körülmények között fizetnie kell. Ezért sokkal többet eltűr, és nyel. Végtelenül kiszolgáltatott. Az eladósodott ember foglya a banknak, a hitelezőnek. A tartalékokat nem képző ember foglya az időskori állami ellátás fantom reményének.

 

A társadalmi jelenségeket, lehet szeretni, vagy nem szeretni. Lehet szidni vagy éppen dicsérni, lehet magyarázni és mellébeszélni, de amikor az egyes egyénről van benne szó, akkor megoldani lehet vagy beletörődni. Mindenki maga dönt. Január eleje a döntések ideje. Kívánok Önnek egy nehéz döntés és kiegyensúlyozott boldog jövőt.

 

Számoljon utána.

Ha nem megy, segítek:

+ 36 30 7373 508