A szél vagy a vitorla?

Menjünk vissza kétszáz évet, és nézzük az Atlanti óceán két partját.

Gőzgépek még nem voltak, Vitorlások szállították az embereket és az árukat az öregkontinens és az újvilág között.

Ugyan abban az időben indultak hajók Európából Amerikába, és Amerikából is Európába. Ma az atommeghajtás korában ez már természetes. De jó kétszáz évvel ezelőtt?

A szél vitte előre a hajókat. A szél hol északról, hol keletről, majd délről, és nyugatról fújt. A hajók mégis elindultak mind a két irányba. A szél minden hajót egy irányba vitt volna, ha a kapitányok Tv-t néztek volna és rádiót hallgatnak. De szerencsére akkor nem volt még híradó, így nem tudott egy egész ország egyszerre rettegni, amikor keleti, és akkor sem, amikor nyugati szél fújt.

A hajóskapitány csak azzal foglalkozott, hogy meghatározza a helyzetét, éppen hol van, és szem előtt tartsa, hogy hová szeretne eljutni. Persze, aki nem tudta hova akar eljutni, többnyire útnak sem indul. Amikor a kapitány tudja már, hogy hol van, és hova kell/akar eljutni, megvizsgálja a szelet. A szél sodorja, és nem mindig abba az irányba, amerre haladni akar. 

Amikor kedvező szelet kap, repül a hajó, gyorsan szeli a habokat, és lendületesen halad a célja felé. De a tengeren is alig vannak olyan utak, amikor végig hátszél van. Sokszor erős oldal, vagy szembeszéllel is találkoznak a hajósok. 200 évvel ezelőtt mit tettek a hajósok, amikor szembe fújt a szél? Ők nem hívhatták ki az ügyeletes kereskedelmi TV híradóját, hogy „irgumburgum” szembe fúj a szél. Vajon ők elkeserítették a legénységet?

Nem! Ezek a kapitányok megfigyelték a szelet, a szél irányát, és beállították azt a vitorlaállást, ami a céljuk felé röpítette a hajót. Amikor a szél változott, átállították a vitorlákat, változtattak rajta. Fordult a szél, fordult a vitorla! 

Szembe széllel is lehet hajózni. Nem hiszi? Akkor javaslom, nézze meg egyszer „Kékszalag” versenyt, amikor a hazai legjobbak körbehajózzák a Balatont. Ha körbe mennek, valamikor kell, hogy szembe fújjon a szél, nemde?

A hajók gyakran kerültek viharba, az időjárás már csak ilyen. Ahogy a gazdaság is gyakran kerül váltságba, ez a természet és a gazdaság rendje. A viharban a legénység megfeszítetten dolgozott, a vihar el-elsodort értékeket a hajóról, csökkenteni kellett a fejadagot, mert ez kellett, hogy kijussanak a viharból.

Mit gondol a kedves olvasó, hátszélben, vagy viharban derült ki, ki a jobb tengerész? Nyugodt hajókázás során, vagy viharban adódott alkalom arra, hogy kitűnjön, és kiemelkedjen valaki? Az előző vihar rettegett kapitánya, a következő viharban már fetisizált prófétaként jelenik meg.

Nem a szél, hanem a vitorla állása határozza eg merre megy a hajó. A szelet nem tudjuk megváltoztatni, de hogy melyik irányba állítjuk be a saját vitorlánkat, az csakis rajtunk múlik.

Resch Gábor