MENÜ

Ha citromot kapsz, csinálj limonádét

 

 

Az elmúlt két év pénzügyi gazdasági történései során sokan kaptak a pofont az élettől, sokan kaptak egy citromot. Az egyik fizetése csökkent, amikor 4 napra állították át munkarendet, a másik a 13. havi nyugdíját veszíti éppen el ezekben a napokban. A harmadiknak a magán-nyugdíjpénztára bukfencezett egy óriásit, a negyedik hitel törlesztője szállt az egekbe. Az ötödiknek rossz volt a termés, a hatodik nem kapta meg a jó árat a termékéért, a hetedik elől elvitték a munkát a kamikaze vállalkozások, a nyolcadik hosszú éveken át mindent visszaforgatott a vállalkozásába, s most mindenét viszi a csőd. A kilencediknek családja, a tizediknek pártja, a tizenegyedik jövője….. a huszonsokadiknak… stb. , ki ne tudná folytatni a sort a saját történetével?

 

A néhai Villiam Bolitho, a „Tizenketten az istenek ellen” szerzője így fogalmazott: „Az életben nem az a legfontosabb, hogy a nyereségedből hasznot tudj húzni. Erre az ostoba is képes. Az igazán fontos az, hogy a veszteségedből húzz hasznot. Ehhez intelligencia kell, ez a különbség a bölcs és az ostoba között.”

 

Panaszkodni, a történésekben a rosszat meglátni a mai fogyasztásra ösztönző reklámőrültben szocializálódott konzumidióta is képes. A segélyre szocializálódott populáció IQ-light tagjaitól, a véleményformáló közszereplőkig, mindenki képes kimondani azt, mi a rossz a világban. Ösztönösen bele van kódolva az emberbe a félelem. Félünk az újtól és a változástól. Ez természetes. De kiváló tanítómesterre lelünk a híradókban és bulvárlapokban. Jobban fogy a hír, ha így kezdődik: „Kigyulladt, összeütközött, csalt, hazudott, ellopták, botrány, skandallum” Ezt látjuk, halljuk, olvassuk minden nap.

 

Keressük mi a pozitív példákat! Foglalkozzunk a jó történésekkel. Beszéljünk arról, ami jobbít, szépít, biztonságot okoz, és elveszi a félelmet. Egy kis körültekintéssel tucat számra szedjük össze azokat a mezőföldi ismerősöket, akik a veszteségüket nyereséggé alakították.

Akit elküldtek, és most jobban keres, akinek elveszett a piaca, s mégis több a jövedelme. Aki magánéleti válságba került, és a szürke kisegérből mára megbecsült ember lett. Aki citromot kapott az élettől és limonádét csinált belőle.

Álljon meg egy pillanatra az olvasó! Ne olvasson tovább, fusson végig gondolatban az ismerősökön, kollégákon, szomszédokon, kik kaptak citromot a múltban, és találni fog egy rakás példát arra, hányan és milyen sokan csináltak limonádét belőle.

 

Az ostoba, ha citromdíjat kap, feladja, és azt mondja „Vesztettem, ez a sors keze” Aztán szidja a világot, és azt vallja, hirdeti, hogy másoknak máshogy kellett volna csinálniuk! Általános bűnbakot talál a harmadik idegenben. Ez a kényelmes megoldás.

 

De amikor a bölcs kap citromdíjat így gondolkozik: „Mit tanulhatnék ebből a szerencsétlenségből? Hogyan javíthatnék a helyzetemen, hogyan csinálhatnék ebből a citromból limonádét?” Keresi a kiutat, kutatja a lehetőséget, vágyik a megoldásra. Azzal kel, és azzal fekszik, hogy kimásszon a gödörből, és egy olyan pallót készítsen, ami a jövőben minden, de minden útjába kerülő árkon átvezeti. Senki nem mondja, hogy könnyű neki, sőt!

 

Az élet széles területeire igaz e gondolat, de a pénzügyi tanácsadó a vagyonban, bevételben, nyereségben és veszteségben gondolkodik. Ezt a válságot, az szenvedte meg, aki nem készült fel arra, hogy lecsökken a bevétele, vagy megnő a kiadása. Ilyen helyzet elő fordult korábban is, és tessék nekem elhinni, ezután is elő fog fordulni. A mostani válság adott egy akkora pofont az embernek, hogy a csattanását az is érzi, akinek nem fáj. Lesznek még nehéz napok, amikor megnő a kiadás, és lesznek napok, amikor lecsökken a bevétel, ebben biztos lehet.

Egy betegség, tragédia nem számítható ki, de hogy a nyugdíjából egy elenyésző réteg fon megélni, ők is egyre rosszabbul, nos ebben biztos vagyok. Hogy a gyereket taníttatni kell, ebben nincs vita. Ha egyetemre megy, akkor azért, ha nincs meg hozzá a képessége, akkor meg azért, de rengetegbe fog kerülni. Nem kérdés, mennyire határozza meg a gyermek és a szülő életét is, hogyan indítja el csemetéjét az életbe, hogy az iskolából kijőve megáll a saját lábán, és szülei támasza lesz, vagy a nyugdíjas szülő támogatja az unokákat.

 

A vállalkozóra holnap rányit a konkurencia, a verseny erősödik, mert a fejlődés mozgatója a hatékonyság növelés. Az irány jól látszik: „Csináld ugyan azt, olcsóbban gyorsabban, több szolgáltatással!” Amikor nyereséget termel egy vállalkozás, ezer és egy módja van annak, hogyan vegye ki a tulajdonos a hasznot. Ma, amikor a túlélésért küzd a kisvállalkozói réteg, a bölcs előre tekint és a veszteség ellenére is vállalkozói vagyonból magán vagyont teremt. És ebben nincs ördöngösség.

 

Sokak arcán csattant a pofon, s vajon hányan lesznek, akik limonádét készítenek a citromból? Ahogy a fél ország arról beszél, mennyit veszített a válságon, és hol okozott neki kárt. Ugyanakkor ma családok tucatjai, és a csődtől rettegő, a túlélésért küzdő vállalkozók készítenek ízletes italt, a savanyú gyümölcsből.

 

A fenti hasonlat nem csak a pénzre igaz! Az élet minden területén megállja a helyét. A pénzügyi tanácsadó, csak azokat sajnálja, akiket ma elkerült a válság szele, akik nem értették meg, hogy válságok jönnek, és jönnek. Aki nem tanul a saját, és a szomszédja példáján, és nem készül fel a bekövetkező, és előre kiszámítható eseményekre.

 

 

Számoljon utána!

Ha nem megy, segítek!

 

Resch Gábor

30 7373508

 

Hírek

Asztali nézet