MENÜ

Gyakoroljuk a nyugdíjba vonulást!

 

Kisfíam íjászedzését figyeltem. Nyílvessző a helyére, íj megfeszítve, célra tart és lő.

Azonnal látszik az eredmény, hova is talált! Újabb nyílvessző, újra célzás, újabb lövés, és újabb eredmény. És így megy ez órákon át, heteken át, éveken át. A gyakorlat teszi a mestert!

És mindemellett ott van mellette Laci bácsi, aki segíti, irányítja, megmutatja a helyes testtartást, állít a célzó szerkezeten, tanácsot ad, és ügyel, hogy az edzésterv megvalósuljon.

 

Mi köze a sportnak a nyugdíjhoz?

Vannak tevékenységek, amiket gyakran csinálunk, és gyorsan értékelhető az eredmény. És vannak dolgok, amiket ritkán csinálunk, talán csak egyszer életünkben és az eredmény hosszú idő múlva jelentkezik. Egy dolog azonban közös a két tevékenységben. Aki a saját feje után megy, könnyen választhat rossz utat.

 

Sok kissrácnak készít az apuka egy nyilat, amivel a hátsóudvarban lövöldözhet. Kevesükből lett nagy íjász! Laci bácsi keze alól komoly versenyzők kerültek ki az elmúlt években. Egy olyan területen, ahol a cselekedetünk eredménye azonnal látható, és szinte azonnal korrigálható, javítható ott is van egy edző, ott is közreműködik egy tanácsadó. Vajon mi az oka annak, hogy az életünkben csak egyszer vagy ritkán előforduló eseményekre nem készülünk fel!

Az (edző), a tanácsadó szerepe ilyen esetekben még fontosabb. Persze el lehet olvasni a szakkönyvben milyen testtartás mellett kell célra tartani, ahogy a nyugdíjrendeletet is el lehet olvasni. Meg lehet nézni a képes újságban, milyen íjakat használnak mások, ahogy az újságban – pl a Sárréti Híd hasábjain is – írnak a nyugdíjról. De ki dönti el, hogy az jó lesz-e nekünk, vagy nem?

 

Ha elrontja a nyugdíját – Ön tudja mennyi lesz a nyugdíja 70 éves korában? – nehéz lesz visszamenni 20-30-40 éves korába és előröl kezdeni. Sárbogárdi példák tucatjait lehetne itt felsorolni, akik a régi, még kedvező nyugdíjfeltételek mellett nem jönnek ki a nyugdíjukból, mikor életük során igen magas életszínvonalon éltek. Ha csak az elmúlt hetek változásait nézzük, borús felhők látszanak a nyugdíjak egén.

 

  • Egyre több a nyugdíjas, és egyre kevesebb a munkába álló fiatal. Nem lesz, aki kitermelje a nyugdíjunkat.
  • Az állami rendszerbe befizetett járulékokból olyan tömegek ellátását fizetik, akik nem tettek bele a nagykalapba.
  • A magán és kiegészítő nyugdíjpénztárak legnagyobb értékvesztést éppen Magyarországon szenvedték el az európai Unióban.
  • A vállalkozók soha nem voltak akkora ellenőrzési nyomás alatt, mint ma.

 

A megváltozott feltételek mellett nem szabad már úgy gondolkodni, mint ahogy eddig. Mostanában nagyon sok emberrel beszélgetek a nyugdíjukról. A meglepő a számomra nem az, hogy nincs egy kidolgozott stratégiájuk, hogyan teremtenek anyagi biztonságot maguknak idős korukra, hogyan is lenne, senki nem mutatta meg nekik, hogyan kell azt összeállítani és karbantartani. A probléma az, hogy vannak megoldásaik, amik nem felelnek meg a céljaiknak, és e megoldások mellett abban a hitben ringatják magukat, hogy rendben van a jövőjük. Mire rájönnek, hogy tévedtek, nincs mit tenni.

 

A kádári (porosz) nyugdíjrendszer lényege a kiszámíthatóság volt. A rendszerváltás sok értelemben végbe ment, a nyugdíjrendszer tekintetében most kezdődik. Évről évre romlik az állai nyugdíj feltétel rendszere. Előreláthatóan 10 év múlva ötszázezer és egymillió között lesz azon idősek száma, akik semmilyen nyugdíjban nem részesülnek. 10-20 év múlva egy-két millió olyan nyugdíjas lesz, aki a csak 99-150 Euró közötti nyugdíjat fog kapni. Ebbe a csoportba tartozik majd a jelenlegi vállalkozói réteg nagy része.

A nyugdíjrendszer negyedik lábának a szerepe felerősödik.

 

Emlékeztetőül:

  1. a nyugdíjrendszer első lába az állami nyugdíjrendszer,
  2. a második láb, a magán nyugdíjpénztár, ami a nyugdíjak 25 %-át fogja adni, a magán nyugdíjpénztári tag a nyugdíja 75 %-át az állami rendszerből kapja majd.
  3. a harmadik láb a kiegészítő pénztárak, aminek a szerepe most csökkenni fog, az adó kedvezmények és a vállalati befizetések elmaradása miatt.
  4. Privát megoldások jelentik a negyedik lábat. Sajnos ez ma Magyarországon gyerekcipőben jár, pedig ha belegondolunk abba, hogy olyan fejlett országokban, mint az USA, vagy Nagybritania ez jelenti a nyugdíjrendszer fő bázisát.

 

Könnyebb az azonnali vágyakat megvalósítani, mint a messze bekövetkezőt. Könnyebb a hirdetésben látható kívánatos dolgokra vágyni, mint az éjszakai tévé eszmecserében odafigyelni, mit kell tenni a jövőnkért, könnyebb lyukas vödörbe vizet önteni, könnyebb ma nem gondolni a jövőre, nem gondolni arra, mit veszíthetünk.

Ma már nem létezik mindenki számára üdvös megoldás. Az egyedi személyre szabott megoldások menthetnek meg bennünket, mert ha mellétalálunk, nem lesz második alkalom.

 

Számoljon utána, ha nem megy, segítek:

Resch Gábor

30 7373508

 

 

 

 

 

 

 

 

Hírek

Asztali nézet