.

 

Svédcsavar.
avagy a svédmodell és az időskori függőségi ráta.

Az európai parlament készíttetett egy tanulmányt arról, milyen hatással van/volt a 2008-2010-es válság az időskori ellátásra és az e mögött álló vagyonra. A szakemberek szerint a nyugdíjasok Európában jövedelmük és vagyonuk 10-15%-t veszítették el az elmúlt két esztendőben.

A válság káros hatásai egy évtizeden belül megszűnhetnek, egy évtized alatt visszaállhat a válság előtti jövedelem és vagyon arány. A válság igaz, hogy kimutatható hatással volt a nyugdíjrendszerre, azonban ez még mindig semmiség a társadalom öregedése okozta problémákhoz képest. A tanulmány készítői szerint a demográfiai egyensúly felborulásával okozott kár a válság hatásához mérten, akár a tízszeres nagyságrendet is elérheti. Pontosan ezért sokkal nagyobb károkat tud okozni egy nemzetgazdaságnak a demográfia, mint bármelyik buborék miatt kialakuló válság. Az időzített bomba hatástalanítását pedig veszélyezteti a tudatlanság, kétkedés, és politikai megalkuvás.

 

A demográfiai változásokra nincs általános gyógyír. Az alapvető probléma a járulékfizetők és a nyugdíjas ellátásban részesülők közötti egyensúly felborulása. Az utóbbi időben a svéd modell, mint megoldás került szóba. A svéd nyugdíjrendszer ugyan azon az elven működik, mint a lassan két évszázados porosz modell. Vagyis a ma nyugdíjasait, a ma dolgozói fizetik, a holnap nyugdíjasait pedig a holnap dolgozói.

 

A felosztó kirovó alapelv megtartása mellett a svédek egyénenként nyilvántartják, ki mennyi járulékot fizetett be. Az egyéni nyilvántartást mi is ismerjük a magyar magánnyugdíj-pénztárak esetében. A kettőt nem szabad azonban összekeverni. Amíg a magánnyugdíj-pénztárakban az egyéni számla tulajdont jelent, azt mutatja, hogy az egyes járadékfizetőnek mennyi pénze van nyugdíjcélra felhalmozva, ami az övé, amit egyszer majd visszakaphat, vagy örökül hagyhat. A svéd modellben az egyéni számlán nincs pénz. Az ott nyilvántartott összeg egy virtuális, elméletbeli pénz, (virtuális pénzekről a válság kialakulása okán már hallottunk , ugye?) amit nem lehet megörökölni, és nem is fognak visszafizetni.

 

A svéd nyugdíjas járadéka is attól függ, akárcsak Magyarországon, hogy mennyi pénz folyik be a nyugdíjkasszába. A svédek csak annyit fizetnek ki a nyugdíjasaiknak, mint amennyit a dolgozók befizetnek. Az egyéni számla pedig azt a célt szolgálja, hogy az összes kiosztható pénzt az egyéni számlák segítségével arányosítják. Ugyanis a svéd állam nem egészíti ki nyugdíjkassza hiányát, mint az nálunk szokás. Ha csökken a befizetés, csökkennek a nyugdíjak, nő a befizetés, nőnek a nyugdíjak.

 

A svéd modell igazsága a befizetett járadék igazsága. Nincsenek elrejtett évek. Hiába számítják fel az iskola éveit, vagy más virtuális éveket, ha nem volt járadékfizetés ez alatt, nem ér semmit. Aki fele annyit fizet be, fele a nyugdíja. Aki fele annyi ideig fizet, annak is fele a nyugdíja, és nem több!

Be lehet-e Magyarországon vezetni a svéd modellt? A válasz egyértelműen igen. Be lehet vezetni, de nem ma. Ma Magyarországon a 13. havi nyugdíj megvonása után az állam még mindig jelentős összegeket tesz be a nyugdíjkasszába. A svéd modell azonnali bevezetése – ha egyénként a többi feltétel rendelkezésre is állna – további nyugdíj csökkenéshez vezetne. De nem kell félni ettől a ma nyugdíjasainak. Nem állnak fenn a bevezetés feltételei. De annál jobban kell félni ettől a holnap nyugdíjasainak. A svéd modell azonnal rossz lenne a ma nyugdíjasainak, de megnyugvás lenne a holnap nyugdíjasainak, mert a nyugdíjkassza mai hiányát jórészt hitelből fedezik, és a hitelt, valakinek valamikor valamiből vissza kell fizetni.

 

Ez egyéni számlák vezetését ma kellene elkezdeni, és majd 40 év múlva be lehet vezetni a svéd modellt. Bizonyos adatokra a mai nyugdíjrendszer visszalát 1988-ig, kompromisszumokkal már 20 év múlva el lehetne indítani a svéd típusú elszámolást.

 

De nézzünk egy számottevő akadályt. Az időskori függőségi ráta (az idősek aránya az aktívakhoz képest) például a következő évtizedekben a svéd 51 százalékos szintről Kelet-Európa több országában 200 százalékra fog emelkedni. Az egyik rangos európai pénzintézet magyar kiadványában a következő adatok szerepelnek: 3.900.000 aktív munkavállalóból valós járulékfizetők száma 1,8 millió. Ők ma 3 millió nyugdíjast tartanak el. 2050-re (a mai 30-40-évesek ekkor lesznek nyugdíjasok) 3 millióra csökken az aktív dolgozók aránya, és meg nő a nyugdíjasok száma.

Összehasonlítva a svéd modellel, ma Svédországban kétszer annyi fiatal tart el egy időset, mint azt mi tesszük Magyarországon.

A svéd modell bevezetéséhez előbb el kell érni, hogy nálunk is két dolgozó tartson el egy nyugdíjast. De valljuk be, ha ezt elérjük, svéd modell nélkül is képesek leszünk emelni a nyugdíjakat.

 

A tanulmány megerősíti, hogy a pénzpiacok voltak a fő bajok okozói a legújabb kori válságban, de a nyugdíjproblémát nem a válság okozta. Sőt! Éppen a pénzpiac, még mindig ez az egyetlen terület az, ahol hatásosan lehet kezelni a demográfiai változások keltette pénzügyi feszültséget.

 

Mit tehet az egyén, hogy a demográfiai torzulás okozta veszteségeket elkerülje? A fenti tények ismeretében csak az öngondoskodás, a tartalékképzés, a meglévő vagyon értéktartása és vagyon gyarapítása az egyes ember számára járható kiút. A leginkább sújtott rétegeknek, a vállalkozóknak és a bejelentés nélküli alkalmazottak számára a mai törvényi szabályozás a szigorítások mellett engedményeket is tett. Amíg egyik oldalról szigorítják az ellenőrzést, és szélesítik a járulék fizetők körét, a másik oldalon új adókedvezményt és adóhalasztást ad az állam az önmagukról gondoskodó vállalkozóknak.

 

Számoljon utána, megéri!

Ha nem megy, segítek:

 

Resch Gábor

+36 30 7373 508