MENÜ

Kell-e félni a 260 Ft-os CHF árfolyamtól?

Öngerjesztő folyamat a svájci valuta erősödése.

Sokan úgy tudják, hogy kizárólag a svájci frankban eladósodottakat sújtja a gazdasági válság. A PSzÁF kimutatása szerint éppen a forint hitelekkel van a nagyobb baj! A svájci frank adósok „csak” 7,4%-a (ami nagyon sok) nem fizet 90 napja vagy annál régebben, a forint hitelt felvevők körében a tartós nemfizetés magasabb, 9,4%. Míg a svájci frank hitelesekről sokat beszélnek, a forint hitelesek tizede pedig szép csendben nem fizet.
A Frank árfolyam emelkedése egy öngerjesztő folyamat. Miért is? A világon sok hitelt adtak ki frankban az elmúlt években. Amikor új frank hiteleket vettek fel, és ugyanabban az időben a régi frank hiteleket fizették vissza, a svájci jegybank kapott is, és adott is ki frankot. Beállt egy egyensúly. A válság következménye, hogy kevesebb hitelt vesznek fel az emberek, mint amennyit vissza kell fizetni. Felborult a korábbi egyensúly. A magyar adós forintban fizet a magyar banknak. A magyar bank a forinton svájci frankot vásárol, hogy visszaadja a pénzt a svájciaknak. Akinek van frankja, neki nem kell a forint, nem tud frank alapú hitelt kiadni, leállította a kormány. Nem csak a magyarok tartoznak svájci frankban, hanem fél Európa. Minél magasabbra szökik a frank ára, annál inkább meg akarja tartani a frankját az, akinek még van, és egyre többet kér érte – spekulál az árfolyam emelkedésre. És itt a kör bezárul, az árfolyam emelkedés egy öngerjesztő folyamattá válik, ami mögött egyre kevesebb a gazdasági tartalom, és egyre több a spekuláció, és a félelem. Ez a túlzott frank árfolyam már a svájci gazdaságnak sem jó. Drágul az exportja, és csökken a hazai nyereségesség.
Felmerül a kérdés, miért nem tesz a svájci jegybank valamit, miért nem avatkozik be? A valuta kereskedelem a mai elektronikus tőzsdéken egy világméretű rendszer. A kicsi Svájc valutáját a világkereskedelem határozza meg. Minden egyes nap annyi pénz cserél gazdát a világ valutapiacain, mint Németország egész éves bruttó nemzeti termelése. Ekkora pénzforgalom mellett, a svájci jegybank egy csepp a tengerben.
Nem lennék meglepve, ha a frank ára tovább nőne. Több szakértő a 240 Ft-os árfolyamot is elképzelhetőnek tart. Sőt néhány elemző 260-t is. Úgy szeretnék egy lottó ötöst, ahogy másfél éve beletrafáltam az euró csúcsértékébe. Ám az elemzők, és az elemzéseket olvasók azt is pontosan tudják, hogy az árfolyamok nagyon gyakran fittyet hánynak a legbonyolultabb, legokosabb modellek alapján készült előrejelzésekre is, és arra mennek, amerre akarnak. (Soros György szavai).
Hosszabb távon az európai konvergencia folyamatok a forint relatív erősödését hozzák magukkal. Akik 20 évre vettek fel hitelt pár hónap vagy pár nehéz évre számolhatnak, a vásárlóerő paritás, és a gazdasági teljesítmények összevetése a frank hosszú távú gyengülését vetíti előre. A spekulációtól megtisztított, csak a gazdasági teljesítményeken és vásárlóerő paritáson kalkulált CHF ár 160-180 Ft között realisztikus.
A svájci frank erősödésében, vagyis inkább a forint mostani mélyrepülésében szerepet játszik a kormány kommunikációja is. Meggyőződésem, hogy nem a szándék, hanem a nyilatkozatok okozzák a forint mélyrepülését. A 2008 év végi forintzuhanást az IMF hitele lassította le, és a 2009. márciusi londoni megállapodás az államkötvény vásárlásról meg is fordította a folyamatot. Az IMF alku könnyített annakidején a frankhiteleseken. Ma a magyar állam – ellentétben a 2008 végi 2009 eleji időszaktól – képes finanszírozni a kiadásait a világbank nélkül is. Az országnak valóban nem lenne szüksége az IMF hitelre. A nemzetközi pénzpiac viszont úgy értékeli, hogy Magyarországi befektetései biztonságosabbak az IMF szerződés mellett. Az utóbbi hetekben – az IMF vita okán is - a kockázatvállalási készség jelentősen lecsökkent, a magyar országkockázati felárak pedig 1,69 százalékról felmentek 3,56 százalékra, ami rendkívül magas, és a magas frank ár mellett a hitel kamatokat is megemeli. A frank hitelesek így kétszeresen rosszul járnak.
A kormány többnyire olyan kedvezményeket javasol, amire a bankok maguk is hajlandóak, ha az adós hozzájuk fordul. A CHF hitelesek közel hatoda már eddig is élt valamilyen refinanszírozási, vagy módosító megoldással. A futamidő hosszabbítás vagy a törlesztő részlet időszakos csökkentése elviselhetőbbé teszi a pillanatnyi törlesztést, de ugyanakkor meg is növeli a kamat mennyiségét. A szerződésben foglalt árfolyam megváltoztatási ígéret az alkotmány szerződéses szabadság elvébe ütközik.
A hitelesek most azért vannak bajban, mert két fontos dologgal nem rendelkeznek, ami a bankok sajátja. Nincs eszközrendszerük, ami nem más, mint egy hosszútávra kidolgozott pénzügyi stratégia, és hiányzik a korrekt információ. A bankok attól profik, hogy rendelkeznek szükséges tudással és megszerzik az információkat, ezek alapján olyan stratégiát, olyan eszközrendszert építenek fel, ami a krízishelyzeteken átviszi őket. Néha ez annyira jól sikerül, hogy a hatalmas válság közepette nagyobb nyereséget termel, mint annak előtte.
Mit tehetnek a frankhitelesek? Csányi Sándor a Duna televízióban azt mondta, hogy ő most nem váltaná át a deviza hitelét forintra. Ebben egyet értek vele. A frankhiteleseknek nincs, nem létezik általános túlélési recept. Egyénileg, és egyedi utak vannak. Most mutatkozik meg az, hogy rendelkeznek-e a családok elegendő tartalékkal, illetve, hogy a tartalékképzés megfelelő volt-e? Most mutatkozik meg, hogy mennyire átfontolt egy család pénzügyi stratégiája, vagy csak valamilyen pénzügyi megoldásokkal rendelkeznek, amelyek között nincs rendszer. Sokan vannak, akik a legnagyobb válság ellenére is fizetik a hiteleiket, másoknak pedig nagy terhet jelent a megváltozott helyzet. Abban hogy a teher mennyire nőtt meg, nincs jelentős szerepe a család jövedelmének, vagy a vagyonának, sokkal inkább a pénzügyi stratégiának. Sok alacsony jövedelmű család tisztességgel kifizeti a tartozását, és számos magas jövedelmű család van kritikus helyzetben.
Számoljon utána, megéri! Ha nem megy, segítek!
Resch Gábor
+36 30 7373508

 

Hírek

Asztali nézet